A Szerencsen született Rákóczi György fiatal korában lett Bethlen Gábor erdélyi fejedelem főkapitánya, majd tanácsosa. Az ő feladata volt a felsőmagyarországi köznemesek érdekeinek egyeztetése, a hadjáratok előkészítése, illetve hátterének biztosítása az Erdéllyel szomszédos királyi megyékben. Rákóczi Györgyöt 1630-ban választották erdélyi fejedelemmé. 

A fejedelmi hatalom megerősödése és a stabilitás lehetővé tette a bethleni aranykor folytatását, így Erdély virágzása I. Rákóczi György (1630–1648) alatt is folytatódott.

A fejedelemség 1644–45-ben vett részt a harmincéves háborúban, a svéd királysággal szövetségben harcolt a Habsburgok ellen. A váltakozó sikereket hozó hadjárat után 1645-ben Linzben kedvező különbékét kötött III. Ferdinánd német-római császárral, amely révén  biztosította a Magyar Királyság területén a protestánsok szabad vallásgyakorlását, valamint visszaszerezte Abaúj, Bereg, Borsod, Ung és Zemplén vármegyéket haláláig; Szabolcs és Szatmár vármegyéket pedig fiai is örökölhették.

I. Rákóczi Györgyöt “bibliás fejdelemnek” nevezték, mivel a Biblia mindennapi olvasmányai közé tartozott, s mindig nagy gondot fordított a protestáns jogok védelmére.